A Kispál és a Borzot 1987-ben Bräutigam Gábor, Ózdi Rezső, Kispál András és Lovasi András alapította. Első demójuk a Tökéletes helyettes 1989-ben jelent meg és még ebben az évben kiadták első albumukat is Naphoz Holdaddal címen. Lovasi kezdeményezésére 2010-ben 23 év zenélést és tizenegy stúdióalbumot követően befejezték pályafutásukat, noha az együttes eredeti tagjai különböző formációkban azóta is összeállnak 1-1 koncert erejéig. Rajongóiktól 2010. augusztus 9-én búcsúztak el a Sziget Fesztiválon. Utolsó koncertükre 45 000 néző volt kíváncsi.
Az együttes tagjai az évek alatt sokat cserélődtek.
Kispál és a Borz tagok
Az utolsó felállás tagjai
- Kispál András (1987–2010) (gitárok, zene)
- Lovasi András (1987–2010) (basszusgitár, ének, szöveg, zene)
- Dióssy D. Ákos (1995–1998: vendég, 1998–2010: tag) (billentyűs hangszerek, csörgő, vokál)
- Mihalik Ábel (2007–2010) (dobok, ütősök)
Alapító tagok
- Ózdi Rezső (1987–1988) (basszusgitár)
- Bräutigam Gábor (1987–1995) (dob)
- Kispál András (1987–2010) (gitárok, zene)
- Lovasi András (1987–2010) (basszusgitár, ének, szöveg, zene)
Korábbi tagok
- Tóth „Csülök” Zoltán (1995–2002) (dobok, ütősök)
- Vittay Ferenc (1995–1998: vendég, 1998–2000: tag) (gitár, vokál)
- Michael Zwecker (2002–2006) (dobok, ütősök)
- Bóra Áron (2006–2007) (dobok, ütősök)
Kispál és a Borz albumok
Fennállásuk alatt 11 sorlemezt, 7 maxit és 11 koncertalbumot adtak ki.
Sorlemezek
Naphoz Holddal (1991)
Föld kaland ilyesmi… (1992)
Ágy asztal tévé (1993)
Sika, kasza, léc (1994)
Ül (1996)
Bálnák, ki a partra (1997)
Holdfényexpressz (1998)
Velőrózsák (2000)
Bandi a hegyről – Lovasi András szólóalbuma a Kispál és a Borz tagjaival (2001)
Turisták bárhol (2003)
Én, szeretlek, téged (2004)
Maxik
(1995) – Fák, virágok, fény maxi
(1997) – Kicsit maxi
(1998) – Tesis a világ maxi
(1999) – Az nem lehet soha maxi
(2000) – Hang és fény maxi
(2002) – Nagyon szerelmes lányok EP
(2009) – Többiektől EP (a 2009-es mp3 letöltés a Koncert DVD bónusza, a 2010-es CD kiadás pedig a Napozz Holddal című dupla koncertalbum bónusza)
Díjak
EMeRTon-díj (1994)