Keith Richards a már több mint fél évszázada a gördülő kövek gitáros rockistene. Életrajzi könyvében nem csak saját életét meséli el keresetlen szavakkal, de olyan kortárs zenészekkel való kapcsolatát mutatja be, mint Chuck Berry, Elvis és Muddy Waters. Részletesen beszámol szerelmi ügyeiről, Mick Jaggerrel való zenei és szerelmi rivalizálásáról.
És persze a drogokhoz való viszonya sem marad feltáratlan: elképesztő őszinteséggel vall arról, mit, mikor és miért szippantott fel, lőtt be vagy szívott el. Mint minden rocksztár életrajzában, itt is ez az egyik hívószó, és Keith Richards vallomása meg is felel ennek az elvárásnak. Sőt, már a cím tipográfiája is erre utal: az Élet szót ötletesen fehér csíkokból alkották meg.
Keith mítoszát alapvetően 2 sztorinak köszönheti: az egyik sztori arról szól, hogy felszívta apja hamvait, a másik sztori arról szól, hogy vérét rendszeresen cserélik, hogy az elfogyasztott szerek okozta károkat valamelyest mérsékeljék. Mindkettőnek van valóságalapja, de hogy mi az igazság? Nos, mindkét sztori részleteibe beavatást nyer az olvasó, jómagam azonban nem lőném le a poént egyik esetben - inkább vedd meg a könyvet, és olvasd el magad!